Hol is van a kupa helye?

Aki ismer, azt tudja hogy nem vagyok a szavak embere és monológokat sem szoktam írni, de történt egy olyan dolog mely számomra nagyon elszomorító és mélységesen felháborít, ezért ezt nem tudom szó nélkül hagyni.  

Tegnapi nap részt vettem az enduro szakág év végi díjkiosztóján ahol jó pár ismerős, díjazott és barátok is jelen voltak. Volt egy kis műsor, majd következett a díjátadás , ami úgy ahogy lezajlott.  De!  A díjátadó végén a pontot az I-re az rakja fel hogy átadják a Vértessy Zsolt vándordíjat az ENDURO SZAKÁG ABSZOLÚT BAJNOKÁNAK és a Ruzsai József özvegye által alapított ÖRÖKÖS VÁNDORDÍJAT, amit olyan személy szokott kapni aki kimagasló eredményt vagy olyan dolgot tett az évben amivel hozzájárult szeretet sportunk hírnevének öregbítéséhez. Sajnos egy olyan ember sem létezik ebben az országban aki kiérdemelte volna ezen elismerések egyikét sem!!! Tehát ha nincsen abszulót helyezett akkor bajnokság sem volt? Én azért pár személyt  megemlítenék akik közül bárki érdemesnek találtatott volna ezen díjak átvételére az én megítélésem szerint. Pár mondatban meg lehetett volna említeni az idén 30. jubileumát ünneplő Királyválasztót amiről nem sok szó esett, és ha felkérték volna Lantos Józsit, akkor ő biztos szívesen mesélt volna az elmúlt 30 év történéseiről. Igaz, kapott egy különdíjat, de több elismerést érdemelt volna mert ez nem olyan dolog ami minden nap történik! Vagy az ifi versenyzők helytállása mint Vörös Xavér, Kabály Tamás, Ifj. Ocsovay Péter és a többi tehetséges fiatal akik részvétele a versenyeken szerintem igen fontos, és nem kevés munkájukba került nekik és szüleiknek hogy idáig eljussanak és még ki tudja mit fognak elérni pályafutásuk alatt. Említhetnénk a női versenyzőket, közülük is Szekeres Vikit aki az ifik között kezdte pályafutását és most már a 2 órás megmérettetésben férfiakat meghazudtoló módon küzdi le az akadályokat. Az ő általuk elért eredmények, teljesítmények, áldozatos munka amit ezért a sportért csinálnak az évek során nem érdemel egy komolyabb elismerést? 

Lehetett volna még beszélni a Six Daysen részt vett versenyzők közreműködő emberek, segítők munkájáról is, mint hogy egy pikk-pakk lezavart szakági gyűlést tartani. A fő támogató Arató Gábor és Mitók András és a csapatedző Kuncz Richárd valamit a csapatvezető Hermann Henrik különdíjban részesültek, mert az ő jelenlétük nélkül nem lett volna a Magyar Válogatott a Six Days verseny résztvevője.

Az illetékeseknek kicsit többet kellett volna törni a fejüket ezeken a dolgokon, és akkor nem lenne felháborodás.

A jövő évi díjkiosztót kicsit jobban át kellene gondolni hogy az megfeleljen egy ENDURO SZAKÁG ÉV VÉGI ZÁRÓ ESEMÉNYÉNEK! Biztos emlékezetes látvány volt a kivetítő tologatása és alátámasztgatása kávéscsésze alátéttel, majd a díjazottak homlokára vetített windows asztali ikonok látványa és a kivetített fotók egyik fele a falon, másik fele pedig a mennyezeten kapott így helyet. Ezektől a dolgoktól nekem olyan érzésem támad, hogy a díjkiosztó szervezői részéről nincsenek eléggé megbecsülve a díjazottak és a szakág körül dolgozó, segíteni próbáló emberek egész éves munkája.

Díjkiosztóról hazafelé és ezen sorok írása közben azon gondolkoztam, hogy akkor miért is csináljuk ezt?

Ui: mielőtt bárki azt gondolná hogy én szerettem volna díjat kapni és ezért vagyok felháborodva, az téved. Nekem az az elismerés ha látom az emberek arcán hogy amit csinálok, az nekik örömet okoz.

Keke